Szerzetesi rendünk Isten által kapott karizmáját az Egyház, és az emberek iránti küldetésben próbáljuk megérteni. Rendünk szellemisége az a belső hajlam, amelyben ez a küldetés beteljesül és tovább él. A karizma, mint rendi közösségünk Istentől kapott ajándéka változatlan, a spiritualitás élet azonban megváltozhat. Ez a megújulás a Szentlélek hatására az egyházban, és a rendben zajló változásokból, valamint az adott idő követelményeinek való megfelelésből adódik. Az új helyzetek új lelki magatartásokat, és gyakorlatokat igényelnek.

A rendünk lelkisége attól válik nyilvánvalóvá, hogy kik alkotjuk a LELKI KÖZÖSSÉGET, és kik veszünk részt az APOSTOLI TEVÉKENYSÉGBEN.

Lelkiségünk alapformáját Wolff Klára Anya adta. Az Ő lelkiségének alapját a kegyelem ajándékára való nyitotság, az elfogadás és álhatatosság, az akkori szegénység iránti érzékenység, a segítségnyújtás iránti vágy, és a fejlődés jelentette. Az alapító nővéreink karizmája, szándékai és célkitűzései a jámborságon keresztül, a közösség lelki, és szellemi ajándékai révén hatottak.

Klára anya a Ferences Harmadrend tagjaként nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy a rendünk lelkisége a ferencesek lelkiségének elemeivel egészüljön ki. Az első, 1844-es alapszabály, és a napirend egyértelműen szigorú bűnbánatra, szenvedésre, és egyszerű életvezetésre utal. Különösen megnyílvánul ez a „Krisztus szenvedő tagjainak”, a betegeknek állami és vallási hovatartozás nélküli ingyenes gondozásban, a segítségnyújtásban, mely cseledetek a ferences lelkiség tulajdonságai. Szent Erzsébetet, rendünk fővédőszentjét, a ferences harmadrend védőszentjének is választották.