A karizmánk Isten ajándéka az egyháznak. Rendünk, amely megkapta ezt az ajándékot, a Szentlélek által arra kapott meghívást, hogy megmutassa az Atya emberek iránti irgalmas szeretetét. Ez a szeretet a Fiában, Jézus Krisztusban konkrét alakot öltött, és a világ világosságává vált. Az isteni gondviselés a szerzetesi közösségünk élére ezzel a különleges karizmatikus ajándékkal megáldott nőt, Wolff Klárát állította, akit mélyen áthatott az Úr iráni szeretet: csak Neki akart élni, és az Ő legkisebb testvéreinek akart szolgálni. Krisztus követésében Klára anyánkat az Isten meghívására adott válasz, a belé vetett határtalan bizalom, a mély alázat, az egyszerűség és a szerénység jellemezte. Alapító anyánk hivatása szerint Krisztus evangéliumi irgalmasságának akart tanúsítója lenni. Kívánsága az volt, hogy Krisztus irgalmas szeretete egy konkrét szolgálat formájában valósuljon meg. Klára anya így szól a hivatásáról:

„Istentől arra kaptam inspirációt, hogy olyan embereket találjak, akik állapotuktól függetlenül készek önzetlen áldozatot hozni a betegek ápolásárért.” /A Rendőrségi Protokoll, 1843.03.13. Rendtörténet I kötet 22. o. /.

Isten szándéka szerint, és a Tőle kapott karizmának köszönhetően indította el Wolff Klára Anya (1805-1853) a szerzetesi közösségünk megalapozását. A rendünk megerősítéséhez nagy bizalommal, lelkesedéssel, és elkötelezettséggel csatlakoztak társalapítóink: Merkert Mária Lujza (1817-1872), Merkert Matilda (1813-1846), valamint Werner Franciska (1817-1885), akik az Istentől kapott hasonló karizmatikus képesség ajándékával akarták végezni szamaritánus szolgálatukat, és választották a Wolff Klára által elfogadott életmódot. A feljegyzések így írnak erről: „Isten hívására válszolva Wolff Klárához hasonlóan, a szolidaritás szellemében szeretnénk ápolni a szegényekben, és a betegekben Krisztus szenvedő tagjait”. /Hist. t.I, s.12 /.

Alapítóink jótékonysági szolgálata Krisztus evangéliumi szavaira épült: „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40). Életükben szorosan összekapcsolódott az Isten, és a felebarát iránti szeretet, amikor a betegekben, és szegényekben felismerték az Urat. Az alapító anyák művük megvalósításához Szent Erzsébetet választották példaképül, akit mélyen áthatott a Krisztus iránti szeretet, amit szegénységben és lemondásban is kinyilvánított. Erzsébet arra vágyott, hogy boldoggá tegye az embereket, így a szegényekben, betegekben és rászorulókban felismerte a „Mi Urunkat”.

Mint a Szent Erzsébet Rend nővérei, arra kaptunk meghívást, hogy keltsük életre az ő szellemét, folytassuk küldetését a mai kor emberei javára. Ennek a szeretetnek a teljesítésére akkor leszünk képesek, ha azokká válunk, amit az Erzsébet név takar: eltelni Istennel. /por. K 84; D 1.2/.

A hivatás kegyelme által Wolff Klára kezdeményezésére kapcsolódtunk be a szerzetesrendünk karizmatikus küldetésébe. A kegyelem lehetővé teszi számunkra, hogy egyre mélyebben és jobban megismerjük a Klára anya által kapott karizmát, amelyet kötelességünk, hűen folytatni, folyamatosan mélyíteni, továbbfejleszteni MR 11 A Kongregáció minden nővére ma, és a jövőben ennek a szolgálatnak szenteli életét. “Ti vagytok a Szentlélek megtapasztalásának bizalmasai, akik örökségül kaptátok alapítóitok karizmájának felelősségét.”/ Szent II. János Pál pápa, a szerzetesekhez Guatemalában, 1983.03.07.

Hivatásunk ajándékát csak akkor tudjuk teljes mértékben megvalósítani, és továbbfejleszteni, ha kiteljesedik bennünk Klára anyánk karizmája, és betölti egész életünket. Az irgalmas szeretet szellemében meg kell látnunk az emberek szükségleteit, “segítenünk kell a betegeken és szenvedőken, bárhol is vannak”.

/Franciska anya Augusta császárnőnek írt leveléből I kötet,132 old./

Ahhoz, hogy megőrizzük az eredeti karizma életerejét, igyekszünk:

• nyitottak lenni a Szentlélek működésére,
• megőrizni, és magunkévá tenni Klára anya eredeti szándékát,
• az életünkön keresztül megmutatni az Ő szellemének új értékeit,
• saját személyes karizmánkkal, képességeinkkel gazdagítani a Klára Anyától kapott karizmát,

Az alapítóink szavai, útmutatásai, különösen életük tanúságtételei, lelkiségük és életszentségük nagy segítséget jelentenek számunkra a küldetésünk megvalósításában.

A világban bekövetkezett változások ellenére a kongregációnk megköveteli tőlünk a teljes elkötelezettséget, hűséget, amely jellemzői:

• odafigyelés Isten szavára,
• teljes bizalom Isten felé
• a lelkek megkülönböztetésének képessége,
• az egyház és a társadalmak jelenlegi igényeinek felismerése

/por. Orędzie Kapituły Generalnej 1986/.

„Isten nem igényel tőlünk túl sok dolgot, de ha ezeket az Ő dicsőségére minél jobban igyekszünk teljesíteni, annál többet fogunk megtapasztalni különleges szeretetéből, és kegyelméből”. /Franciska anya levélből 11.03.1874/